Már most úgy hiányzik, sőt már 18:15 óta hiányzik egyfolytában, azóta amióta elhagytuk a gimnázium épületét. A kisfiam az új osztálytársaival, az új iskolájában ott alvásra készül. Olyan fura, hogy nem (csak) a megszokott gyerekek, idegen osztályterem még idegenebb szülök … egy kicsit izgulok.
Mit csináljak? Imádom ezt a kis emberkét.
A hálózsák még otthon, a megérkezését követő másodpercekben a kipróbáláson:
Már az osztályteremben járunk. A képen a felfújható ágyikó és a gyermek, aki éppen manuálterápiával fuvatja felfelé az alvóalkalmatosságot.
Az ideális sarok. Àllítólag ott lehet a legjobban aludni. 🙂 (ketten is ezt állították az osztályból)
Plüssék élete nem könnyű …. Sally (kenguru) szinte könyörögve kér bennünket, hogy ne hagyjuk ott, vigyük őt is haza magunkkal. Huhninak (Tyúki) már tökmindegy. 🙂
Nem fog menni, a barátotok ragaszkodik hozzátok, ott kell, hogy maradjatok. Neki se könnyű egyedül, bármennyire is már 10 éves nagyfiú. Öleljétek át és vigyázzatok az álmára legyetek szívesek!
