Hogy én miért nem mentem ki a meccsre?! Ha tudtam volna, hogy az úgy utált Bayern München ellen, az általam gyanított súlyos vereség (legalább 0:6 -ra számítottam) helyett csoda történik, még szép, hogy kimegyek!! Ha tudtam volna! Egy ismerős kínált fel nekünk 2 jegyet a meccsre, amit elegánsan, a köszönjük, de nem vagyunk mi mazochisták szöveggel hárítottunk. 🙂
Maradtunk a törzshelyünkön, a törzsasztalunknál a sok-sok, az éttermet tökig megtöltő szurkolóval. A 2. percben bekapott gól után aztán tényleg azt hittem, kész. Még lesz ebből olyan 6 további gól és a hétvégénk már elintézve. De nem ez lett. Kiegyenlítettünk. Ahogy errefelé fogalmazunk: a Clubb nyert 1:1-re a Bayern München ellen. Mivel ez ellen az Übermanschaft ellen döntetlent játszani, már egy győzelem.
Tudtam, hogy már találkoztam vele.
Hol is?
Már tudom. Egy múzeumban.
Az ultrások előtt tényleg le a kalappal. Rácáfolva a primitív megnyilvánulásokkal teletűzdelt utálatra, a bengáli tűzeken, meg a „Scheeeißbayern” ordításokon és „Scheeeißbayern”-zászlókon alapuló diszletek helyett (pedig ettől tartottunk) teljesen mást készítettek elő és leptek meg vele mindenkit.
A meccset Konrád Jenő emlékének szentelték.
Ki is volt ez az ember és mi köze a nürnbergi csapathoz?
Konrád Jenő, a Magyarországról származó remek focista (sokáig az MTK, majd az Austria Wien játékosa) edzőként érkezett a nürnberg csapatához, amely 1930-ra súlyos problémákkal küzdött, a csapat egészen egyszerűen kiöregedett. Az akkori általános szegénységben, az emberek a nyomorral küzdve, kevésbé tudták focimeccsek belépőjegyeire kiadni a pénzüket, így a Clubbot még financiális problémák is sujtották. Konrád edző azonban életet lehelt a halódó csapatba. Frissitett, brillirozott.
A német bajnokság volt a tét. 1932-ben az 1.FCN egészen az utolsó fordulóig, a Halbfináléig vitte. Az ellenfél a Bayern München volt, akiktől (sajnos) 2 góllal kikaptak. Ez volt Konrád Jenő utolsó meccse a Nürnbergnél. De nem az elvesztett forduló miatt, a történelem súlytott le rá. Zsidó volt.
1932-ben kaptak igazán erőre az nacionalisták és a zsidóellenes kampányuk. Kezdték kikezdeni, kóstolgatni a Nürnberg edzőjét is. Konrád nagyon gyorsan döntött. Összepakolt és elmenekült a feleségével és a lányával. Románián, Bécsen, Olaszországon, Franciaországon, Perun keresztűl vezett az útja, majd 1940-ben az USA-ba vándorolt, ahol letelepedett, de a futballkarrierje ezzel ott véget ért.
Onnan, a száműzetésből írta Konrád: „Der Club war der Erste und muss der Erste werden.” A Club az első volt és az első is kell, hogy legyen”
Büszke vagyok a Glubb-szurkolóira!
Egy fantasztikus videó a szurkolók előkészületeiről és még a zene is szuper! 🙂
Az akcióval kapcsolatos kommentekben is természetesen visszaköszön az örökös Nürnberg-München, frank-bajor, 1.FCN-Bayern München ellentét. Az egyikük igy fogalmaz:
„Gänsehaut pur. Der Glubb und Franken haben Tradition und vergessen ihre Helden nie. Die Bayern aus der „Hauptstadt der Bewegung” haben nur Kohle…” Tiszta libabőr. A Glubbnak és a frankoknak tradiciójuk van és soha nem felejtik el a hőseiket.. A Bayernéknak a „Mozgás Fővárosából”* csak lóvéjuk van.
(*Münchent nevezte Dolfi a Mozgás Fővárosának 1935-ben, az ott induló Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei = Nemzetszocialista Német Munkáspárt kapcsán. A mozgás természetesen a lendületbe jövést, az indulást jelenti, nem az aerobikórákat.)
A tévéközvetítés alatt egy hang se hangzott el Konrád Jenőről, így magam is úgy érzem, jogosak a következő sorok:
„Schade, dass die (faulen) TV Kommentatoren nix davon weitergaben. Sprachen nur von aufwendiger Choreo, u. Bengalos im Bayern Block. Wäre halt Arbeit gewesen, sich zu informieren, was die Choreo bedeutet.” Kár, hogy a (lusta) tévériporterek ebből semmit se adtak közre. Csak a nagyszabású koreográfiát és a Bayern-blokk bengáli tűzeit méltatták. Valószínű nagy munkába került volna, ha informálódnak és utánanéznek a koreográfia jelentésének.
A Nordbayer.de oldalon találhatóak meg azok az információk amiket ehhez a bejegyzéshez felhasználtam: Konrád Jenö