Van aki vezetés közben kihangosítós biszbasz nélkül telefonál Ezért meg is büntetheti a rendőr.
Aztán itt vagyok én, aki vezetés közben fényképez. Hogy melyik elmebeli „kategóriát” meríti ki ez a fajta állampolgári viselkedés, inkább hagyjuk. 🙂 Tényleg, a rendőr bá’ mit szólna hozzám? Találna-e vajon jogcímet a büntetésre? Ha a vezetés közbeni fényképezést a KRESSZ konkrétan nem is tiltja, sapka megint nem volt rajtam. :-)))
Ígérem többet nem fog előfordulni, ezek az első és az utolsó képek közvetlenül a kormány mögül! Halványan megjegyezném: telefonálni például nem tudnék menetközben, elvonja a figyelmemet a vezetéstől ……… khmmmmm
3 napja farkas, sőt ordasordító hüss volt errefelé is. De mit nekem minusz 20 fok kérem, nem vagyok cukorból! Bizony, van itt kitartás, ellenállás, erő. Majd én megmutatom ennek az időjárásnak, ki az erősebb! Feltekerjük a fűtést az ótóban 24 celcius fokra, és máris én!
A hétfői -20 Celsiust (esküszöm ennyi volt reggel!!) nem sikerült lefényképeznem, nem volt nálam a kamera. Másnapra lényegesen enyhült az idő, felmelegedett -15 fokig :-), éreztem, ezt meg kell örökítenem!
Jöjjenek a képek!
Indulás az munkába
Még a műanyag tehén is inkább hazafelé veszi az irányt
Az annya!
Na még ez hiányzott, kezdődik a hóátfúvás …
Végre megérkeztem.
Ha pedig már eddig eljöttem, csak eltöltök egy pár órát (8-9) az irodában :-))
…kedves kétlábú és négylábú kollégák társaságában
Aztán dilután újra on the road ... – 11.5 Celsius
Sietni kell, mert a pék csak 18.00-ig van nyitva. Istenem, de sokszor estem be 17:57-kor, először levegő után kapkodva, aztán „dreistückbauerwecklabitte” …
Már a célegyenes hajlatában (kivételesen eléggé időben)
A mélygarázsban. Pffff, megérkeztem. Végre-végre!
Állandó kísérőm természetesen:
Őszinte leszek, sokszor mire hazaérkezem már bőven elmúlt este 18.00 óra. Ilyenkor a világot megváltani már nem lehet, nem tudom más hogy csinálja, nekem nem megy. Se időben se energiában. Talán hétfő …. az még megy úgy ahogy, különben Tompika vagyok. A legrosszabb a csütörtök, ahogy ma is, ilyenkorra már teljesen elfogyott minden tartalékom.
Az esti program elmaradhatatlan része a telefonálás. Minden este hívom Győrt. Az Anyukámat és/vagy a Fürtikémet. Van amikor csak a gondozó lányokkal (tündérek) beszélgetek, ők mesélik el nekem az Anyukám és a Nagymamám napját, a jót és a rosszat. Lelkileg nagyon megterhelőek ezek a telefonbeszélgetések, érzem öregít a súlyuk. Jó pár évet vesznek el az életemből.
Írnám a blogot is, meccset is, krimit is néznék a tévében, olvasnék, matekpéldákat állítanék össze a Mucinak, megcsinálnám végre azt az expozét is, amire Apus már egy hete vár, ne adj isten össze is rakodnék (áh, ez utóbbi nem igaz) de egészen egyszerűen NEM MEGY. Nincs hozzá erőm.
Az elalvás előtti olvasás persze nem marad el soha, de nem ám úgy mint a régi szép időkben, amikor a könyv felét egy fekvésre kiolvastam, a fenét! Csak pár oldal és szunya. (jelenleg Leslie L. Lawrence az aktuális, szeressssem nagyon a regényeit)
A levelek megválaszolásával pedig úgy le vagyok maradva, klónozásom nélkül soha nem fogom tudni utolérni magam.
Jó iccakát mindenkinek, és kitartás, holnap már PÉNTEK!!