2011. júniusa óta űzöm ezt a szakmát itt Nürnbergben és teszem vele lehetővé magyar szakemberek németországi munkavállalását, illetve teszem lehetővé a német iparnak a szakemberek pótlását. A német iparnak szüksége van a jó szakemberekre, a magyar szakembereknek pedig szüksége van jól fizető munkahelyre. Ezt hozom össze. Mindenki jól jár. Én is, mi is.
Ez alatt a 9 év alatt rengeteg pályázóval beszéltem, számos remek embert ismertem meg, és isteni sok jó sztoriban volt részem! Gondolom megbocsátja nekem mindenki ha elárulom, hogy néha jókat lehet vigyorogni az emailban megküldött, a Google fordítóval összehozott önéletrajz fordításokon. Saját Best of gyűjteményem van, de nem lenne etikus ezeket kipakolnom az internetre (ráadásul titoktartási kötelezettségünk is van), ezért ezekről csak finoman fogok tudni beszélni. Ha fogok egyáltalán.
Ès persze itt vannak a telefonhívások, amiket semmi se überolhat, azért ezek az igazi csemegék.
A mai nagyon-nagyon rövid telefonbeszélgetésem egy pályázóval. Még most se tudom mi a neve, ahogy azt se, hogy mi a szakmája. Elvéreztünk mindjárt a legelején.
Csöng a telefon. Vagy ahogy a kis magyar kolléganőimmel hívjuk: csereg (mert ezen jókat lehet vigyorogni)
A telefonhívás
- Firma Lalalala, a nevem és Grüß Gott! – bemutatkozom
- Hallóó… – tapogatózik hallózva egy nagyon bizonytalan, ijedt hang a vonal másik végén.
- Ja, bitte?! – nem hagyom magam befolyásolni és ijesztegetem továbbra is a hívót a némettel, mert valóban egyszerűbb, ha már a legelején letesztelem a nyelvtudását
- Magyarul nem tudunk beszélni? – érkezik a magyar, de valójában magyartalan kérdés
- De, tudunk! – válaszolom
- Akkor jó, mert nem tudok németül! – és kihallom a megkönnyebbülését
- Akkor nem jó! – és egyszerre nevetjük el magunkat, mert, innentől nem kell tovább ragoznunk, egyértelmű
- Gondoltam, hát a viszonthallásra! – nem nagyon, de nevetett és letette a telefont. De legalább megpróbálta.
Ne tessék engem félreérteni, nem nevetem ki azt, aki külföldre készül dolgozni és megpróbál informálódni az esélyeiről nyelvtudás nélkül. Ez a mai telefonbeszélgetés egyszerűen aranyos volt, nem volt szükség se mentegetőzésre (egyik oldal: mindig magyarokkal dolgoztam, nem volt szükség a nyelvre, másik oldal: tudja itt nem lesz segítsége, önállóan kell tudni helyt állnia egy német munkahelyen), se további magyarázatokra, nem raboltuk egymás idejét, értettük egymást.
Különben ilyenkor mindig minden jót kívánok a pályázónak és tényleg őszintén, hiszen máshol még a rossz, vagy hiányzó nyelvtudással is még bőven bejöhet neki a „Német Álom„, de ma erre nem volt lehetőségem.
Ha esetleg olvassa ezt amit ma írtam, akkor tudjon róla: minden jót kívánok neki és találja meg minél hamarabb az álmai állását! Az álmai nagyon jól fizető állását!