Embermesék

Bu(t)zi Tegernseeből

A szabadságom sajnos letelt, de hála a látottaknak, az akkumulátorom teljes feltöltésre került, jöhetett a munka újra! A lelkem tele van szép emlékekkel, ismét gazdagabb lettem. Szeretnék másoknak is kedvet csinálni azokhoz a helyekhez ahol jártam, el is kezdeném:

A Tegernsee

Bajorország tündérországgal határos része a Tegernsee és környéke. Inkább mutatok róla fotókat, mert attól tartok feleslegesen próbálkoznék a táj leírásával. A Tegernsee partján ugrándoztam az örömtől, nem tudtam betelni az egész lelket betöltő látvánnyal.
Gyönyörű és persze drága. A valódi tőke van jelen, nemcsak a Schickimickik. A Ferrarik és luxus-autók között szerényen, behúzott kipuffogóval búslakodott az autónk, izgult, nehogy elvontassák, nem igazán illett az összképbe. (jóvanna, kicsit túloztam) Mindenkit megnézel, téged is megnéznek, lehet, hogy híresség a másik ember, de tényleg! München közelsége, a Tegernsee világa, vonzza a híres embereket. (Uli Hoeneß is a közelben lakik, Bad Wiessee -ben, egy másik tó partján. A kulisszák ott is ugyanazok, mint a Tegernseenél.)
Jókat lehet ámuldozni a lélegzetelállító díszleteken, az épületeken, a természet pazar bőkezűségén. Valaki nagyon adakozó jó kedvében volt, amikor ezt a környéket megteremtette. Van kristálytiszta víz, gyönyörű zöld növények, fák, erdők, hegyek, a magas hegyek tetején hósipkák. Mint a mesében.
Az első napunkon esett az eső a Tegernseenél. A köd szinte beborított mindent, de így is el voltam varázsolva. Másnap csak tátottam a számat, egy teljesen más vidéket láttam a napsütésben, amibe bele is szerettem.
Következzenek a képek:

A Bräustüberl pedig egy “muss”! (ahogy a német mondja) Be kell menni, meg kell nézni. Olyan mint Bécsben a Práter Schweizerhausa, vagy Münchenben a Hofbräuhaus. A Bräustüberl épületét sajnos csak egyszer fotóztam, mégpedig az esős időben, ezért nem annyira szépséges a képen. De a lényeg ugyis bent van! A Bräustüberl

Braustueberl
Bräustüberl Tegernsee

A párom régebben rendszeresen járt le a Tegernseehez Weißwurstot (a bayor fehér virsli) enni. Szerinte itt a legjobb. Hajnalban indultak és reggel velük nyitottak. Hol? Hát a Bräustüberlben!
A hely patrónusa a név nélküli bácsi (valószinüleg Sepp) és a kutyája, Buzi. Kiejtve Bucci. Bécsben is sokszor hallani, mein Buccci. A kisgyerekeket is Bucccinak becézik. A történet szerint, Emil Kneiß festő-grafikus pingálta valamikor az 1800-as évek második felében a Bräustüberl falára a bácsit és a kutyáját, amik ki tudja miért, de megmaradtak és a hely kabalájává váltak.
Az sem egészen tiszta, hogy milyen apropóból került a mű a falra, állítólag az ételért köszönetképpen.
Ők azok. A morgolódó úr (szerinten egy tipikus Sepp, hát nem?), aki hiába hívja a kuyáját, az a kis piszok csak nem jön.

Erre már egy ipar alapult. Szuvenírok mindenhol. Én nem vettem, csak fényképeztem.

Buzi4

Ha már Uli Hoeneß nevét megemlítettem, akkor megemlítem a Hotel Bachmair am See nevét is, amit szinte egész Németországban ismernek. Régi nagy név a Tegernseenél. A Bayern München csapata ha ide rándul edzeni, akkor ők is itt szállnak meg. Biztosan létezik újabb, még nagyobb luxussal megáldott hotel arrafelé, de a Bachmair egy etalon. Érdemes megnézni az oldalukat: Hotel Bachmair

Következő állomásom: Wallberg

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .