Embermesék

A Meccs. Kettedik rész

Nem tudtam tegnap befejezni a történetet, mert kezdődött a Tetthely és nekem a krimi szent! 🙂

Akkor vissza az 1FCN – Freiburg meccsre, jó? A jegyünk egy nem túl jó, de nem is túl rossz szektorba szólt, bár szerintem túl magasan ültünk. Fölöttünk volt még jó pár sor, ültek még ott is emberkék bőven, de akkor is: nekem a pálya messzi volt. Apus szerint a hely nicht schlecht, de természetesen össze se lehet hasonlítani a Haupttribünnel (fő tribün), ahol ő VIP-kártyával szokott üldögélni.  (2 ismerőse az egyesülettől szokta néhanapján a saját VIP-kártyáját a részére átadni, de csak olyankor, amikor ők valamilyen oknál fogva nem tudnak kimenni a meccsre. Ja, és  sajnos mindig csak egyet. )
A Hauptribünön nem annyira szűkek a székek és kényelmesebbek mint mondjuk a 20-asban ahol most mi ültünk. (Nem is tudtam hova tegyem a sörös poharamat, jobbra,balra, mindenhol csak lábak.) Az ellátás is ott jobb (közelebb vannak a falatos és italos helyek), és tökéletesen lehet látni amikor megérkeznek a csapatok a buszokkal, mindenki ott settenkedik el. 
De mindegy, szuveniru nyihuhu, nyekukucsku protku, azért nagyon örültünk az ingyenjegynek! (Különben 35,-EUR lett volna darabja, így 70,-EUR-t spóroltunk.Ráadásul az Öffikre se kellett külön jegyet vennünk, mivel akár meccsre, akár színházba, akár az operába megyünk, az érvényes belépőjegyünkkel mentesülünk arra a napra a tömegközlekedésre váltandó jegyektől.
Nordkurve e-vel 😉 )
A Nordkurve („északi kanyar” szektor) a helyi Ultrák szektora . A nürnbergi szurkolók fantasztikusak, több ezren kísérik a csapatot a legmesszebben fekvő városba is. Teszik mindezt a II. osztályban is, ahova azért a Clubb le-le szokott csússzanni. 🙂
A csapat tényleg csúcstartó a kategóriájában, 2007-ben még kupagyőztesként ünnepeltek  (emlékszem az akkori edzőről Hans Meier-ről utcát kívántak elnevezni :), fantasztikus örömmámorban úszott az egész város, hősöknek járó fogadtatásban részesült a csapat a főtéren és a Polgármesteri Hivatalban is, aztán 1 évvel később siralmas teljesítményt nyújtva landoltak a Bundesliga II-ben (NB II.). Hans Meier fejét, fogát követelve lázongtak az emberek, már régen nem volt szó utcaavatásról. 🙂  Különben Hans Meier (aki később a Mönchengladbach edzője lett) visszavonult. Hol él kérem? Nürnbergben, pedig nem is idevalósi. De szeret itt, megértem. Tavaly óta állandó bérlete van a Clubmeccsekre, többször lehetett  őt látni sportműsorok összefoglalóiban, ahogy ott ül a tribünön.
Szóval a Nordkurve és az Ultrák. Állandóan készülnek valamilyen koreográfiával, feliratokkal, szövegekkel. Tetszik amit csinálnak, mert szívvel-lélekkel  teszik. Engem lelkesít ez a fajta fanatikusság, bár én ilyenre soha nem lennék képes, nem is vágyom rá, de másokét szívesen elnézegetem. Persze szükséges hozzá egy kis „szerelem” a csapat iránt, anélkül lehet én is csak azt mondanám, hogy hülye, randalírozó, bohócok, kit érdekel! 🙂 
 

Kezdődik a buli! Először a zászlók jönnek. A Nordkurve előtt sorakoznak fel, onnan indulnak. Aztán zászlókkal bemenetelnek a pályára és már fel is áll a szőr az összes rendelkezésre álló testrészen, mert felhangzik a ZENE! Die Legende lebt – A legenda él címmel. Ez a zene a Klub-Himnusz. (Majdnem kivülről tudom! Azoknál a részeknél persze ahol hibádzik a szöveg, ott tátogok büszkén! De psssszt!) Az alábbi youtubos felvétel még 2009-ben készült, az örömmámorról, éppen az utolsó meccsen, amikor a csapat győzelmet aratott és ezzel a győzelemmel  visszatért az első osztályba, a Bundesliga I-be!! Èrdemes megnézni, egyszer rajta van a csapat (ma már sokan közülük másfelé játszanak, például ott a Stefan Reinartz* aki a manapság már ellenfélként szokott – bizony bizony – sajnos gólt rúgni a Clubbnak. Megfigyeltük, ez a dolog gyakran bejön, volt játékos gólt rúg. ), másrészt hallatszik a Clubb-Himnusz, harmadszor átérezhető az az elementáris hangulat, ami ehhez a csapathoz kapcsolódik. További érdekesség, hogy az akkor még szintén istenített (nekem nagyon is tetsző, jól néz ki a hapsi 😉 )Michael Oenning még edző. Aztán a következő szezonban a csapata újra a kiesés felé kaccsintgatott, így Oenning  sajnos „el”, helyére pedig érkezett Dieter Hecking, aki jelenleg is az edző. Bár ki tudja meddig ….. :))
A videón szereplő meccs után a játékosok egyből felhúzták a pólókat az „Aufstieg” (felkerülést, feljutást jelent a magasabb osztályba) szöveggel és a szurkolókkal együtt énekelve, mámorosan ünnepelték a  „Nie mehr 2. Liga!!”, „soha többé II.osztályt”! :)) Ettől kezdve lehetett a Fan-Shopokban kapni az új Clubbtrikókat és sálakat a  „Wir waren nur mal kurz weg und jetzt sind wir wieder da.” (magyarul kb. azt jelenti, hogy „csak elugrottunk egy rövid időre, de már újra itt vagyunk” feliratokkal.

Amíg a stadionban állnak a zászlókkal az emberkék a pályán, szól ezerrel a Clubb himnusz, többezer (több mint 35.000 -ren voltunk összesen ezen a meccsen, de nem volt teltház) ember áll énekelve a lelátókon a sálát magasra emelve, addig a hatalmas kivetítőkön ott áll Henrich Stuhlfauth, a képen mögötte az 1FCN logója, előtte pedig a híres mondata, amiről már írtam. Es ist eine Ehre ……. 
Fantasztikus érzés, tiszta katarzis komolyan! Ès jönnek a fiúk!!!!!!

…folytatása következik!

 * köszönet Petersennek, hogy felhívta a figyelmemet egy elírásomra! Ìrta, hogy Kießling a kupagyőzelem utáni évben már nem játszott a Clubbnál, ezért ő nem szerepelhet a videón. Stimmel! Összekevertem 2 db Stefant! Stefan Reinartz (aki azóta a Bayern Leverkusen játékosa) szerepel a videófelvételen és nem Stefan Kießling.  

2 thoughts on “A Meccs. Kettedik rész

  1. úgy írsz, hogy bizisten sajnálni kezdem, hogy nem lehetek ott.
    annak ellenére, hogy foci rajongó akkó vótam utoljára mikor a szüleimmel laktam együtt.
    hadd ne számoljam ki hány éve…

  2. Tényleg nagy élmény ám! Az atmoszféra, az a rengeteg ember a stadionban, juj, tényleg jó ott lenni! :))

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

A Meccs. Kettedik rész

Nem tudtam tegnap befejezni a történetet, mert kezdődött a Tetthely és nekem a krimi szent! 🙂

Akkor vissza az 1FCN – Freiburg meccsre, jó? A jegyünk egy nem túl jó, de nem is túl rossz szektorba szólt, bár szerintem túl magasan ültünk. Fölöttünk volt még jó pár sor, ültek még ott is emberkék bőven, de akkor is: nekem a pálya messzi volt. Apus szerint a hely nicht schlecht, de természetesen össze se lehet hasonlítani a Haupttribünnel (fő tribün), ahol ő VIP-kártyával szokott üldögélni.  (2 ismerőse az egyesülettől szokta néhanapján a saját VIP-kártyáját a részére átadni, de csak olyankor, amikor ők valamilyen oknál fogva nem tudnak kimenni a meccsre. Ja, és  sajnos mindig csak egyet. )
A Hauptribünön nem annyira szűkek a székek és kényelmesebbek mint mondjuk a 20-asban ahol most mi ültünk. (Nem is tudtam hova tegyem a sörös poharamat, jobbra,balra, mindenhol csak lábak.) Az ellátás is ott jobb (közelebb vannak a falatos és italos helyek), és tökéletesen lehet látni amikor megérkeznek a csapatok a buszokkal, mindenki ott settenkedik el. 
De mindegy, szuveniru nyihuhu, nyekukucsku protku, azért nagyon örültünk az ingyenjegynek! (Különben 35,-EUR lett volna darabja, így 70,-EUR-t spóroltunk.Ráadásul az Öffikre se kellett külön jegyet vennünk, mivel akár meccsre, akár színházba, akár az operába megyünk, az érvényes belépőjegyünkkel mentesülünk arra a napra a tömegközlekedésre váltandó jegyektől.
Nordkurve e-vel 😉 )
A Nordkurve („északi kanyar” szektor) a helyi Ultrák szektora . A nürnbergi szurkolók fantasztikusak, több ezren kísérik a csapatot a legmesszebben fekvő városba is. Teszik mindezt a II. osztályban is, ahova azért a Clubb le-le szokott csússzanni. 🙂
A csapat tényleg csúcstartó a kategóriájában, 2007-ben még kupagyőztesként ünnepeltek  (emlékszem az akkori edzőről Hans Meier-ről utcát kívántak elnevezni :), fantasztikus örömmámorban úszott az egész város, hősöknek járó fogadtatásban részesült a csapat a főtéren és a Polgármesteri Hivatalban is, aztán 1 évvel később siralmas teljesítményt nyújtva landoltak a Bundesliga II-ben (NB II.). Hans Meier fejét, fogát követelve lázongtak az emberek, már régen nem volt szó utcaavatásról. 🙂  Különben Hans Meier (aki később a Mönchengladbach edzője lett) visszavonult. Hol él kérem? Nürnbergben, pedig nem is idevalósi. De szeret itt, megértem. Tavaly óta állandó bérlete van a Clubmeccsekre, többször lehetett  őt látni sportműsorok összefoglalóiban, ahogy ott ül a tribünön.
Szóval a Nordkurve és az Ultrák. Állandóan készülnek valamilyen koreográfiával, feliratokkal, szövegekkel. Tetszik amit csinálnak, mert szívvel-lélekkel  teszik. Engem lelkesít ez a fajta fanatikusság, bár én ilyenre soha nem lennék képes, nem is vágyom rá, de másokét szívesen elnézegetem. Persze szükséges hozzá egy kis „szerelem” a csapat iránt, anélkül lehet én is csak azt mondanám, hogy hülye, randalírozó, bohócok, kit érdekel! 🙂 
 

Kezdődik a buli! Először a zászlók jönnek. A Nordkurve előtt sorakoznak fel, onnan indulnak. Aztán zászlókkal bemenetelnek a pályára és már fel is áll a szőr az összes rendelkezésre álló testrészen, mert felhangzik a ZENE! Die Legende lebt – A legenda él címmel. Ez a zene a Klub-Himnusz. (Majdnem kivülről tudom! Azoknál a részeknél persze ahol hibádzik a szöveg, ott tátogok büszkén! De psssszt!) Az alábbi youtubos felvétel még 2009-ben készült, az örömmámorról, éppen az utolsó meccsen, amikor a csapat győzelmet aratott és ezzel a győzelemmel  visszatért az első osztályba, a Bundesliga I-be!! Èrdemes megnézni, egyszer rajta van a csapat (ma már sokan közülük másfelé játszanak, például ott a Stefan Reinartz* aki a manapság már ellenfélként szokott – bizony bizony – sajnos gólt rúgni a Clubbnak. Megfigyeltük, ez a dolog gyakran bejön, volt játékos gólt rúg. ), másrészt hallatszik a Clubb-Himnusz, harmadszor átérezhető az az elementáris hangulat, ami ehhez a csapathoz kapcsolódik. További érdekesség, hogy az akkor még szintén istenített (nekem nagyon is tetsző, jól néz ki a hapsi 😉 )Michael Oenning még edző. Aztán a következő szezonban a csapata újra a kiesés felé kaccsintgatott, így Oenning  sajnos „el”, helyére pedig érkezett Dieter Hecking, aki jelenleg is az edző. Bár ki tudja meddig ….. :))
A videón szereplő meccs után a játékosok egyből felhúzták a pólókat az „Aufstieg” (felkerülést, feljutást jelent a magasabb osztályba) szöveggel és a szurkolókkal együtt énekelve, mámorosan ünnepelték a  „Nie mehr 2. Liga!!”, „soha többé II.osztályt”! :)) Ettől kezdve lehetett a Fan-Shopokban kapni az új Clubbtrikókat és sálakat a  „Wir waren nur mal kurz weg und jetzt sind wir wieder da.” (magyarul kb. azt jelenti, hogy „csak elugrottunk egy rövid időre, de már újra itt vagyunk” feliratokkal.

Amíg a stadionban állnak a zászlókkal az emberkék a pályán, szól ezerrel a Clubb himnusz, többezer (több mint 35.000 -ren voltunk összesen ezen a meccsen, de nem volt teltház) ember áll énekelve a lelátókon a sálát magasra emelve, addig a hatalmas kivetítőkön ott áll Henrich Stuhlfauth, a képen mögötte az 1FCN logója, előtte pedig a híres mondata, amiről már írtam. Es ist eine Ehre ……. 
Fantasztikus érzés, tiszta katarzis komolyan! Ès jönnek a fiúk!!!!!!

…folytatása következik!

 * köszönet Petersennek, hogy felhívta a figyelmemet egy elírásomra! Ìrta, hogy Kießling a kupagyőzelem utáni évben már nem játszott a Clubbnál, ezért ő nem szerepelhet a videón. Stimmel! Összekevertem 2 db Stefant! Stefan Reinartz (aki azóta a Bayern Leverkusen játékosa) szerepel a videófelvételen és nem Stefan Kießling.  

2 thoughts on “A Meccs. Kettedik rész

  1. úgy írsz, hogy bizisten sajnálni kezdem, hogy nem lehetek ott.
    annak ellenére, hogy foci rajongó akkó vótam utoljára mikor a szüleimmel laktam együtt.
    hadd ne számoljam ki hány éve…

  2. Tényleg nagy élmény ám! Az atmoszféra, az a rengeteg ember a stadionban, juj, tényleg jó ott lenni! :))

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .