Embermesék

A hullámvasúton

A munkakereséssel töltött időszakot jellemezhetném akár egy végtelen menetnek is a hullámvasúton. Fent és lent, változó fizikai behatásokkal. Rémület, nyugalom, izgalom, jó kedv, hányinger .. , de a lényeg, hogy mindig mozgásban.

Számos pályázatot készítettem és küldtem el az elmúlt évek alatt, jártam jó néhány helyi munkaközvetítő irodájában, kaptam sok ígéretet, kecsegtettek, javasoltak, ajánlottak, de persze komoly gyűjteménnyel rendelkezem a „sajnálattal közöljük …” kezdetű válaszlevelekből is. 
Kisebb sikerek azért akadtak persze. Volt munkahely ahol a munkavégzésről számlát állítottam ki (mire nem jó ugyibár, ha valaki vállalkozó is egyben 😉 ) , volt ahol rendesen, hivatalosan alkalmaztak. A helyzetem a munkavállalásnál könnyebb, mint sok engedéllyel nem rendelkező emberkének, mivel én egy teljesen hivatalos, mindenféle megkötöttségek nélküli „Arbeitsgenehmigung-al”, azaz munkavállalási engedéllyel rendelkezem. Ùgy vállalhatok munkát mint a németek.

A munkakeresősdi hullámvasútján két okból utazom fel és alá. Az egyik, hogy tényleg szükség lett volna a keresetemre (jó lett volna, de jó lenne még most is egy állás!), a másik ok pedig saját magam lennék. Szeretném bebizonyítani, hogy megcsinálom, megoldom saját erőből, Vitamin-B nélkül. A Vitamin-B Németországban a kapcsolatokat, a protekciót jelenti. A „B” betű a Beziehungen szóból ered. Hát igen, tényleg csak magamnak szeretném bebizonyítani, más ezt nem kéri. A párom se, tudja ő, hogy bárhol megállnám a helyem, de valahogy nincs szerencsém. Mármint abban, hogy megtaláljam ezt a bárholt. 
Persze az első és legfontosabb dolog a saját vállalkozásunk további fellendítése, szerintem ez az egyedüli jövőnk és lehetőségünk, de én akkor is úgy, de úgy szeretnék munkabérrel rendelkezni!! Sima, mezei munkabérrel! Mint más! Biztos nagyon nehéz lehet újra visszaszokni a „geregelte” munkanapokba, de én szeretném.  Kipróbálnám milyen az amikor a teljes szabadságnak és egyéb lehetőségeknek ugyan lőttek, de cserébe van minden hónapban egy biztos bevétel, a munkabér. 🙂 Ezért küzdöm még mindig, újra és újra. (a párom annyit mondott, hogy ő a helyemben már réges régen feladta volna)

Ma 13.00 órakor lett volna egy „Vorstellungsgespräch„-em, azaz egy állásinterjúm. December végén hívott egy társaság, nagyon örültem a hírnek, ugyanis direkt választottak ki a pályázatom alapján, nem munkaközvetítőn keresztül. 8 órás állás, irodában, mint a mesében! Tegnapig. 
Frau X felhívott és sajnálattal közölte, a meghírdetett állásra megtalálták a megfelelő emberkét, és tényleg nagyon sajnálja, de ezért a terminünket is le kell, hogy mondja. 🙁  Kicsit rossz volt még pár percig, de valahogy már hozzászoktam. A hullámvasúton a vagonom éppen lefelé száguldott ……. aztán újra fel, mivel hívtak egy (na ja, diesmal egy munkaközvetítőtől) cégtől egy másik pályázatom miatt. A hölgy nagyon kedvesen csicsergett, szerinte az amire jelentkeztem az nem nekem való, az önéletrajzom alapján sokkal több potenciál van bennem, mit szólnék egy Teamassistentines álláshoz? Hullámvasút brümmmbrümmm felfeléééé…..

Szóval kérek mindenkit, tanuljon tőlem, ne adja fel soha! Nem kellhetünk az összes munkahelyre, nem biztos, hogy pont azt és úgy tanultuk amire ott szükség lenne. Előfordulhat az is, hogy nem mindenkinek elég tetszetős az életrajzunk (életkor, ostblockos származás, gyerek..)  ahogy nekünk se lenne válogatás nélkül minden munka megfelelő. Kitartás, de azért közbe-közbe nem árt, ha az életrajzunkat és a motivációs levelünket újra a kezecskénkbe vesszük és kritikus szemmel átvizslatjuk. A legjobb, ha kritikára odaadjuk egy barátunknak, vagy ne adj isten, egy pont ilyennel foglalkozó szakembernek. 
Szar lesz a kritika én tudom (átéltem), de lesznek gondolatok figyeljétek meg, amik szöget ütnek! 🙂 Ezeket aztán tudomásul lehet venni és felhasználni.  Az én életrajzomat már nem is tudom hányszor módosítottam, bár az összes módosítással egyre biztosabb lettem abban, hogy már csak egy hajszálnyira állok a tökéletestől! :))


Harcra fel, a munkaerőpiac vár mindenkit! Csak nehéz megtalálni, hogy pontosan hol is várnak ránk.

4 thoughts on “A hullámvasúton

  1. Dehogy konkrét! Kiajánlanak engem erre az állásra a megbízóiknak. (meg rajtam kivül ki tudja még hány személyt. ) Majd meglátjuk.
    Addig is tudod mi van? Utazunk! :))

  2. Már hova utaztok? Megyek én is. Pénteken dől el a berlini út, ha a német adóhivatal hajlandó lesz válaszolni addigra.

  3. Hova utazunk? Csak én, a hullámvasuton. 🙂 Bocs,ha félreérthetö voltam.
    A német adóhivatallal kapcsolatosan: nem tudom Berlinben (ami egy külön Bundesland) mi van holnap, de nálunk a mesebeli Bajorországban Heilig drei König, oszt velük együtt munkaszüneti nap.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

A hullámvasúton

A munkakereséssel töltött időszakot jellemezhetném akár egy végtelen menetnek is a hullámvasúton. Fent és lent, változó fizikai behatásokkal. Rémület, nyugalom, izgalom, jó kedv, hányinger .. , de a lényeg, hogy mindig mozgásban.

Számos pályázatot készítettem és küldtem el az elmúlt évek alatt, jártam jó néhány helyi munkaközvetítő irodájában, kaptam sok ígéretet, kecsegtettek, javasoltak, ajánlottak, de persze komoly gyűjteménnyel rendelkezem a „sajnálattal közöljük …” kezdetű válaszlevelekből is. 
Kisebb sikerek azért akadtak persze. Volt munkahely ahol a munkavégzésről számlát állítottam ki (mire nem jó ugyibár, ha valaki vállalkozó is egyben 😉 ) , volt ahol rendesen, hivatalosan alkalmaztak. A helyzetem a munkavállalásnál könnyebb, mint sok engedéllyel nem rendelkező emberkének, mivel én egy teljesen hivatalos, mindenféle megkötöttségek nélküli „Arbeitsgenehmigung-al”, azaz munkavállalási engedéllyel rendelkezem. Ùgy vállalhatok munkát mint a németek.

A munkakeresősdi hullámvasútján két okból utazom fel és alá. Az egyik, hogy tényleg szükség lett volna a keresetemre (jó lett volna, de jó lenne még most is egy állás!), a másik ok pedig saját magam lennék. Szeretném bebizonyítani, hogy megcsinálom, megoldom saját erőből, Vitamin-B nélkül. A Vitamin-B Németországban a kapcsolatokat, a protekciót jelenti. A „B” betű a Beziehungen szóból ered. Hát igen, tényleg csak magamnak szeretném bebizonyítani, más ezt nem kéri. A párom se, tudja ő, hogy bárhol megállnám a helyem, de valahogy nincs szerencsém. Mármint abban, hogy megtaláljam ezt a bárholt. 
Persze az első és legfontosabb dolog a saját vállalkozásunk további fellendítése, szerintem ez az egyedüli jövőnk és lehetőségünk, de én akkor is úgy, de úgy szeretnék munkabérrel rendelkezni!! Sima, mezei munkabérrel! Mint más! Biztos nagyon nehéz lehet újra visszaszokni a „geregelte” munkanapokba, de én szeretném.  Kipróbálnám milyen az amikor a teljes szabadságnak és egyéb lehetőségeknek ugyan lőttek, de cserébe van minden hónapban egy biztos bevétel, a munkabér. 🙂 Ezért küzdöm még mindig, újra és újra. (a párom annyit mondott, hogy ő a helyemben már réges régen feladta volna)

Ma 13.00 órakor lett volna egy „Vorstellungsgespräch„-em, azaz egy állásinterjúm. December végén hívott egy társaság, nagyon örültem a hírnek, ugyanis direkt választottak ki a pályázatom alapján, nem munkaközvetítőn keresztül. 8 órás állás, irodában, mint a mesében! Tegnapig. 
Frau X felhívott és sajnálattal közölte, a meghírdetett állásra megtalálták a megfelelő emberkét, és tényleg nagyon sajnálja, de ezért a terminünket is le kell, hogy mondja. 🙁  Kicsit rossz volt még pár percig, de valahogy már hozzászoktam. A hullámvasúton a vagonom éppen lefelé száguldott ……. aztán újra fel, mivel hívtak egy (na ja, diesmal egy munkaközvetítőtől) cégtől egy másik pályázatom miatt. A hölgy nagyon kedvesen csicsergett, szerinte az amire jelentkeztem az nem nekem való, az önéletrajzom alapján sokkal több potenciál van bennem, mit szólnék egy Teamassistentines álláshoz? Hullámvasút brümmmbrümmm felfeléééé…..

Szóval kérek mindenkit, tanuljon tőlem, ne adja fel soha! Nem kellhetünk az összes munkahelyre, nem biztos, hogy pont azt és úgy tanultuk amire ott szükség lenne. Előfordulhat az is, hogy nem mindenkinek elég tetszetős az életrajzunk (életkor, ostblockos származás, gyerek..)  ahogy nekünk se lenne válogatás nélkül minden munka megfelelő. Kitartás, de azért közbe-közbe nem árt, ha az életrajzunkat és a motivációs levelünket újra a kezecskénkbe vesszük és kritikus szemmel átvizslatjuk. A legjobb, ha kritikára odaadjuk egy barátunknak, vagy ne adj isten, egy pont ilyennel foglalkozó szakembernek. 
Szar lesz a kritika én tudom (átéltem), de lesznek gondolatok figyeljétek meg, amik szöget ütnek! 🙂 Ezeket aztán tudomásul lehet venni és felhasználni.  Az én életrajzomat már nem is tudom hányszor módosítottam, bár az összes módosítással egyre biztosabb lettem abban, hogy már csak egy hajszálnyira állok a tökéletestől! :))


Harcra fel, a munkaerőpiac vár mindenkit! Csak nehéz megtalálni, hogy pontosan hol is várnak ránk.

4 thoughts on “A hullámvasúton

  1. Dehogy konkrét! Kiajánlanak engem erre az állásra a megbízóiknak. (meg rajtam kivül ki tudja még hány személyt. ) Majd meglátjuk.
    Addig is tudod mi van? Utazunk! :))

  2. Már hova utaztok? Megyek én is. Pénteken dől el a berlini út, ha a német adóhivatal hajlandó lesz válaszolni addigra.

  3. Hova utazunk? Csak én, a hullámvasuton. 🙂 Bocs,ha félreérthetö voltam.
    A német adóhivatallal kapcsolatosan: nem tudom Berlinben (ami egy külön Bundesland) mi van holnap, de nálunk a mesebeli Bajorországban Heilig drei König, oszt velük együtt munkaszüneti nap.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .