Hát most tényleg nem tudom, lehet, ezt a titkot hagyni kéne a francba, ez a titok nem olyan klassz, mint a Lochness-i, de mindegy, ha már elkezdtem, befejezem.
Szombat lévén két lehetőségem van. Vagy maradunk otthon és akkor nem úszom meg, mivel magam is belátom, ráfér már a lakásra a takarítás és megy a sikamika egész nap (amivel a szombat el is van cseszve úgy ahogy van!), vagy kitalálunk valamit és elmegyünk kirándulni. Ezek az opciók. Szerintetek ki az a hülye, aki otthon marad? A por ráér, megvár. A jóidő viszont mulandó. Tegnap mentünk. (juhuuu!! és itt egy nevető smiley)
Először is kicsi földrajz. Nürnbergtől nem messze két „Svájc” is van. A Hersbrucki és a Frank. Mindkettő gyönyörű. Hegyek (khmmm, na ja, inkább mint a Bakony, kevésbé a Kékestető), völgyek, sziklák, vízek és mindezek fantasztikusan gyönyörű egyvelege. A látvány maga orvosság.
Tegnap a Hersbrucki Svájc volt a tervünk. (itt Hersbrucker Schweiz a neve.) Kora délután elindultunk a központja, Hersbruck felé. A cél a Hersbruck közeli kisváros, Happurg volt, annak kirándulásra kiválóan alkalmas tavának környéke.
Az érkezésünk után egyből bementünk a parti Seeterrassen étterembe (weboldal: www.seeterrassen.com) ahol ez a fantasztikus kilátás fogadott minket. Már jó volt a szombatom.
Reméltük, hogy az esőbe fordulni kívánó felhők megkegyelmeznek nekünk és engedik, a 3,5 kilóméteres sétánkat a tó körül. A kirándulókra több lehetőség is vár, mi az alaptúrát választottuk (Stausee Rundweg), a tavat körbevevő sétányon. Létezik ennél rövidebb, illetve ennél hosszabb túra is. A Stausee különben tározótót jelent, tehát nem természetesen keletkezett tóról van szó, hanem egy mesterségesről.
A tavat körbesétáltuk, valóban 3,5 km a táv és egy tempós sétával sikerült is egy órán belül teljesítenünk. Tüdő, szív, lélek felfrissül a túra alatt, a szemnek is örömet jelent a látvány. De van valami, ami első perctől kezdve befészkelte magát a gondolataim közé, ami végig nem hagyott nyugodni. Erről a valamiről egy újonnan vásárolt könyvben olvastunk, talál jobb lett volna nem tudni. Egy koncentrációs tábor volt a környéken a második világháború idején, a tó körül csak egy tábla jelzi, ….. másról nem írnak, pontosabban nem részletezik.
A tábla megemlíti a kb. 4000 halálos áldozatot, akik 1945-ben nem élték túl a koncentrációs tábort, a bányában, a doggerüzemben végzett iszonyatos munkát, a napi kétszer 5 km-es sétát a munkahelyükről vissza a táborba, valamint az embertelen körülményeket. ’45 januárjában éjjel és nappal működött a krematórium, iszonyatos szag terjengett a környéken. A lefotózott táblán csak ennyi áll.
De Anna és Martin Schwarm „Hersbrucker Schweiz” könyvében ennél
több… Ők írnak a táborhoz tartozó krematóriumról, aminek maradványai a mostani Happurger tó alatt fekszenek a mélyben. Abban a tóban, amiben nyáron emberek úsznak, vitorláznak …. valószínű, hogy soknak elmenne a kedve belemenni abba a vízbe, ami a mélyén ilyen iszonyatos terhet rejt. Ezeket a gondolatokat nem bírtam elűzni a fejemből. 4000 ember sorsa pecsételődött meg és ért véget a környéken, talán mindannyian ebben krematóriumban váltak meg a testüktől …. túl sok szomorúságot, tragédiát láthattak a környéken álló régi fák…. úristen, mi lehet ott a tó alján? Ha mindezt nem tudtam volna, talán jobb lett volna. Maradéktalanul ujjonganék, hiszen tényleg gyönyörű a tó környéke. De azt hiszem nem fogunk nyáron oda úszni menni. A könyvbe ismét belenéztünk, hát igen, úszásra „inkább” a Happurger tó melletti Baggersee-t (bányató) ajánlják, érthető.
Kicsit körülnéztünk az interneten is. Sajnos találtunk is néhány írásos anyagot. A Süddeutsche Zeitung egyik számából:
„Bis zu 9000 Häftlinge waren in Hersbruck untergebracht, dabei bestand das Lager nicht einmal ein Jahr. Etwa die Hälfte starb, weil die Arbeit hart und die Versorgung schlecht war. Das eigens gebaute Krematorium, das heute am Grund des Happurger Stausees liegt, reichte bald nicht mehr aus, also wurden die Leichen auf Scheiterhaufen in den umliegenden Wäldern verbrannt.”
magyarul: közel 9000 ember volt a Hersbruck-i tábor foglya, pedig a tábor még egy éve sem állt. Körülbelül a fele halt meg a fogvatartottaknak a kemény munka és a rossz ellátás miatt. A tábor saját krematóriuma, ami manapság a Happurgi víztározó alján fekszik, nem bírta a tempót, ezért az elhunytak holttestei a környékbeli erdőkben rakott máglyákon lettek elégetve.
A teljes cikk, amiből az is kiderül, hogy nagyon sok magyar zsidó lelte ebben a koncentrációs táborban a halálát, itt olvasható: http://www.sueddeutsche.de/bayern/hersbruck-dem-vergessen-entreissen-1.2739063
Most próbáljátok mindezt elfeledni és csak a képeket megnézni, a tájban gyönyörködni!
Ugye, hogy nem lehet?
